Ha megengedhetném magamnak szeretnék egy 8 milliós VI-Spring matracot. Nem is mondanám el senkinek, símogatnám, beszélnék hozzá nézném és csendben érezném.
Nem érdekelne a több mint 18 000 Vanadium zsákrugó, szigorúan kézzel összevarrva, nem érdekelne a több mint fél éves várakozás.
Élvezném a shetlandi gyapjú évszázados tradícióját, a selymet és a kasmírt.
Egy olyan matrac birtokosa lennék, melyből árad a tradíció, az igényesség. Kicsit poros, kézzel készült és ugyanúgy mint száz éve. Az a társadalmi réteg amely ezt a matracot megengedheti magának, rendelkezik azzal a belső igényességgel amely egy olyan műalkotás megvásárlásához kell melyet senki nem lát. Csak Ő. Csak akivel megosztja intim pillanatait és szeret.
|
|
|
Vi-Spring Coronel |
Az a társadalmi réteg aki példát mutat és mecénása a társadalomnak, akik értékelik a műremekeket akár az csak egy matrac. Nyilván nem érnek ennyit azok az alapanyagok melyekből áll de kit érdekel, egy Rolls sem azért kerül annyiba mert technikailag a legjobb...Az egy RollsRoyce ez pedig egy Vi-Spring. Nem kérdés az ár, a várakozási idő.
Gyakran gondolkozom vajon Magyarországon a rendszerváltás utáni gazdag, nagyon gazdag szuper vállalkozóink, közéletben vállalt mosolyuk mellett rendelkeznek e az igényesség belső ellenállhatatlan és feszítő tüzével. Vajon a megszerzett száz milliárdok mellé sikerült e azt a belső igényességet is összeharácsolni a köztől, a köz érdekében. Mecenatúrájuk, műveltségük és egyenes gerincük vajon vakító fénnyel mutatja e a helyes utat a többi sötétben tapogatózó elveszett léleknek, kik még maradtak és álmodnak?
Vajon igaz e történet mely szerint friss szuper-gazdagunk újonnan vásárolt hajójában leöntött matracokat, melyből józanodása pillanatában sikeresen olvasta ki Vi-Spring nevet,újakra óhajtotta volna cserélni. Egészen addig a pillanatig tartott elhatározása amíg meg nem tudta az árat. Az nem lehet, hogy a többszázmilliós yacht vacak matracait többmillió forintért cserélje ki. Jó oda a szar is. Nem látszik. Senki nem tudja mi az. Őt meg nem érdekli.
Vagy igaz e a történet melyben egyik nagyvállalkozónk sértődött gyerekként alkudozott egy közepesnél kicsit gyengébb matracra több üzletben, miután egy közepes falu éves költségvetését költötte el háza felújítására. Elhagyta e a száját, hogy minek adjon ki több pénzt olyasvalamire amit senki sem lát.....
Vajon igaz e a hír, hogy Magyarországon senkinek sincs Vi-Spring matraca.
Nyilván nem.
De nekem sincs....pedig szeretnék. Igényem már létező ...mosolyom hamis
Dóczi Péter
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.